14És elvevé Ezékiás a levelet a követek kezéből, és olvasá azt, és felmenvén az Úr házába, kiterjeszté Ezékiás azt az Úr előtt. (Ésa 69,1;50,4) 15És könyörge Ezékiás az Úrhoz, mondván: (Ésa 51,5) 16Seregeknek Ura, Izráel Istene, ki a Kerubokon ülsz! Te, csak Te vagy a föld minden országainak Istene, Te teremtéd a mennyet és a földet. (2Móz 25,18-22; Zsolt 18,11;104,4;80,2) 17Hajtsd ide Uram füledet és halljad, nyisd meg Uram szemeidet és lássad! Halld meg Szanhéribnek minden beszédit, a melyeket izent az élő Isten káromlására! (Zsolt 86,1;5,2;3,4) 18Bizony, Uram, Assiria királyai elpusztítottak minden országokat és azoknak földjét, (Luk 4,48; Ésa 47,5;49,9) 19És isteneiket tűzbe veték, mert nem istenek voltak, hanem emberi kéznek csinálmánya, fa és kő; így veszthették el azokat. (Ésa 18,11) 20És most Uram, mi Istenünk! szabadíts meg minket az ő kezéből, hogy megtudják a föld minden országai, hogy Te vagy, Uram, Isten egyedül. (Zsolt 73,25.26) 21És külde Ésaiás, Ámós fia Ezékiáshoz, mondván: Így szól az Úr, Izráel Istene: mivel hozzám könyörögtél Szanhérib miatt, Assiria királya miatt: (Zsolt 96,1;33,3;40,4;98,1;144,9;149,1) 22Ez a beszéd, a melyet az Úr felőle szól: Megútál téged, gúnyt űz belőled Sionnak szűz leánya, fejét rázza utánad Jeruzsálem leánya; (Zsolt 97,1) 23Kit káromoltál és szidalmazál, és ki ellen emeltél szót, hogy oly magasra látsz? Izráel Szentje ellen! (4Móz 14,22) 24Szolgáid által megkáromlád az Urat, és ezt mondád: Temérdek szekeremmel fölmentem e hegyek magaslatára, a Libánon csúcsára, és kivágom magas czédrusait, válogatott cziprusait, és behatolok végső magaslatába és kertjének erdejébe! (Ésa 59,16; Zsolt 35,1.2.3.2Móz;15,3) 25Én ástam és vizet ittam, és kiszáraztom lábam talpával Égyiptom minden folyóit. (Ésa 57,7.3Móz;11,7) 26Hát nem hallottad-é, hogy régtől fogva én tevém ezt, az őskor napjaiban elvégzém ezt, és most előhozám, hogy puszta kőrakássá tégy erős városokat?! (Zsolt 18,9.5Móz;32,22; Ezék 38,18) 27És lakóik elájultak és megrendültek és megszégyenültek, és lőnek mint a mező füve és gyönge zöldség, és mint a virág a háztetőn, mint szárba nem indult vetés! (Zsolt 37,2;90,5;92,3; Ésa 40,6.7; Zsolt 129,6) 28Ülésedet, kimentedet, bejöttödet tudom, és ellenem való haragodat. (Jer 50,29) 29Ellenem való haragodért, és mert kevélységed fülembe jutott, vetem orrodba horgomat és szádba zabolámat, és visszaviszlek az úton, a melyen jövél! (Ésa 17,6)